Makroevolúció, minimalizmus és a paleobiológiai forradalom

Absztrakt

Az, hogy az evolúció alacsonyabb szintű mechanizmusai pontosan milyen kapcsolatban állnak az olyan nagy léptékű, földtörténeti skálán megfigyelhető mintázatokkal, mint például a fajok keletkezése és kihalása, az evolúcióelmélet egyik régi kérdése. Némileg leegyszerűsítve úgy is feltehetjük a kérdést, hogy a genetikusok által jelen időben tanulmányozható, a fajok szintje alatti – tehát allélgyakoriság-változásként kifejezhető – mikroevolúciós mechanizmusok és a makroevolúció, vagyis a fajok szintje feletti evolúciós változások között milyen viszony is áll fent. Ez a kérdésfelvetés azonban korántsem problémamentes, mivel a két fogalmat, illetve a kettő közti határt egyértelműnek, eleve adottnak és történetileg változatlannak feltételezi. 

Előadásomban a makroevolúció fogalmának változását vizsgálom meg, és ezzel párhuzamosan azt a folyamatot követem végig, hogy a 19. század végétől kezdődően hogyan változott a paleontológia és az evolúciós diszciplínák, elsősorban a (populáció)genetika közti kapcsolat. Először Darwinnak azt a dilemmáját veszem szemügyre, aminek A fajok eredetében egy egész fejezetet szentel: egyfelől, a paleontológiai adatok által nyújtott evidenciák nélkülözhetetlenek az evolúcióelmélet számára, másfelől azonban a fosszilis rekord hiányossága miatt komoly problémát is jelentenek. A modern neodarwini szintézis expliciten egyenlőségjelet tesz a mikroevolúció és a makroevolúció közé, azt állítva, hogy az utóbbi nem igényli elkülönült oksági mechanizmusok létének feltételezését. Jelentős fordulópont az 1970-es években a paleobiológia megszületése: képviselői harcosan szembefordultak a modern szintézis „dogmatizmusával”, és kritizálják annak szinte kizárólag mikroevolúciós mechanizmusokra koncentráló, extrapolacionistának titulált megközelítését, így revideálják a makroevolúció koncepcióját.

Előadásomban a modern szintézis és a paleobiológia fő episztemikus értékeit szemügyre véve amellett érvelek, hogy a makroevolúció kérdése nem szűkíthető pusztán a mikro- és a makroevolúció kapcsolatát firtató, az evolúcióelmélet struktúrájára vonatkozó kérdésként, elszakítva attól a folyamatosan változó tudománytörténeti kontextustól melyben a vita A fajok eredete megjelenése óta zajlott, illetve zajlik ma is. A modern szintézis képviselőinek a makroevolúcióval kapcsolatos szkepszise egyfajta módszertani szkepszis volt, ami egy arra vonatkozó módszertani minimalizmus részét képezte, hogy pontosan milyen szintű kérdésekből és modellekből is érdemes kiindulni a kutatás gyakorlata során. A modern szintézis és a paleobiológia közti sokszor harcos ellentét így inkább ebben a keretben, a diszciplináris határok megváltoztatására irányuló küzdelemként és különböző módszertanok összecsapásaként értékelhető, mint a makroevolúció redukálhatóságára vagy redukálhatatlanságára vonatkozó, jól artikulált tudományos kérdésként.