Dresser és Jéna

Egy 19. századi példa vitalizmus, botanika és művészet kapcsolódási pontjára

Absztrakt

Tanulmányomban a hazánkban kevésbé ismert művészeti író, botanikus, formatervező, iparművész Christopher Dresser (1834–1904) életművének első szakaszában (1859) szerzett jénai doktori címének hátterét ismertetem. Ennek a doktori címnek és Dresser jénai paradigmát a modern formatervezéssel összekötő szerepének azért is van jelentősége, mert egyszerre képviseli a 19. század elejének romantikus természetfilozófiai hagyományait – ezen belül is Goethe növénytani műveinek szellemiségét – és a század közepén kialakuló természettudományos (Darwin) és ipari forradalom, modern művészeti látásmódot is előkészítő közegét. Véleményem szerint a romantikus tudományok örökségeként Dresser és kortársai egyszerre képviselték az elődök vitalizmusát (jelen esetben: mögöttes, gyakran panteisztikusan az anyagot szervező, teleologikus erőt magyarázó elv) a legmodernebb funkcionalizmussal együtt.