A szubjektum és az emlékezet viszonya a bergsoni filozófia tükrében

Absztrakt

A tanulmány középpontjában a szubjektum és az emlékezet fogalmainak, valamint azok viszonyának vizsgálata áll a bergsoni filozófia kontextusában. Többek között arra keresem a választ, hogy vajon az emlékek konstituálják-e a szubjektumot vagy a szubjektum mindig újraalkotja (re-collection) emlékeit, s ezáltal lehetősége nyílik önmagát is folyamatos önkonstitúciónak alávetni? Vajon az emlékek meghatározzák-e a szubjektum identitását, vagy az független módon konstituálódik? Válhatok-e másvalakivé emlékeim „birtokában”, vagy csak azok teljes megsemmisülésével (amennyiben ez lehetséges) alkothatok új képet magamról önmagam és mások számára? A tanulmányban Bergson az Anyag és emlékezet (1896) című művére alapozom feltevéseimet. Bergson gondolatisága a dualisztikus látásmód korlátoltságából vágyott kitörni. Egy olyan harmadik utat keres, amely az egymásnak ellentmondó nézőpontokat kívánta egyesíteni a közvetlen tapasztalat módszerét és a józan ész (nem az analizáló-szintetizáló értelem!) logikáját követve. A szellem és az anyag kapcsolatát és együtthatását vizsgálja, így próbálván feltárni az emlékezet mindmáig rejtélyes működését. Végső soron egy princípiumhoz szigorúan ragaszkodik: „az egész több mint a részek összege.”