Pszichopatológia vagy világállapot? A gólyakalifa személyiségképe
DOI:
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2014.14.1.149Absztrakt
A személyiség-allegória-e Babits Mihálynak A gólyakalifa című regénye? Milyen filozófiai és pszichológiai irányzatok hatottak a szerzőre főhőse, a kettős életet élő Tábory Elemér alakjának megalkotásakor? Okfejtésemben arra keresem a választ, hogy milyen prózapoétikai, stilisztikai eszközök és retorikai alakzatok segítségével jelenik meg az életét álmodó, álmait élő én témája az idén száz éves regény történetében; milyen fogalmakkal ragadható meg hatásosan a kettős élet alapgondolatának a szövegben ábrázolt kibomlása, s hogyan írható le a személyiségnek ez a "megosztottsága" a történet alakulásának a tükrében.
Ehhez kapcsolódva feltérképezem, hogy az (ön)elbeszélés aktusa és a narrátori hang összetettsége miként árnyalja, befolyásolja és módosítja a történet eseményeinek értelmezését, milyen etikai pozíciókat teremt a narrátori illetve a szerzői szólam, meghatározva ezzel az olvasó viszonyulását az ábrázolt karakterekhez és környezetükhöz. Szoros olvasással próbálom megragadni a szövegnek azt a mozgását, mely az önéletíró személyes tapasztalatainak és a megosztott főhős helyzetének adekvát leírása lehet. Hogy minél pontosabb képet kapjak a jelenségről, belátásaimat újra összevetem a szakirodalomban felmerült különféle pszichológiai és filozófiai (freudi, bergsoni) gondolatrendszerekkel és így vonom le következtetéseimet azoknak relevanciájára vonatkozóan.